A rettenetes tized és a benne rejlő lehetőségek

Tized. Félelmetes szó. Vannak, akik ha meghallják, máris kikelnek magukból. Ez nem aktuális manapság! Az egyházak úgyis csak a pénzünket akarják! Hadd dönthessem el én, hogy akarok-e adni!

De mi van akkor, ha nem a pénzedről van szó?! Mi van akkor, ha Isten például azt mondja, hogy adj tizedet az idődből? Mi lenne, ha mindenből tizedet adnánk. Nem csak a vagyonunkból, hanem az időnkből is.

Ez azt jelentené, hogy naponta 2 óra 24 percet kellene Istennek adnunk. Lássuk csak, mit jelent mindez.

Imádkozunk evés előtt. Ez talán másfél perc összesen, ha elhúzzuk, bár én személy szerint csak egy, max két mondatban szoktam imádkozni. Aztán Istennel töltött idő, kb 20 perc, ami bibliaolvasással, imádsággal telik. Aztán… Aztán ennyi. Oké, de ott van még a házi csoport, a vasárnapi istentisztelet, szolgálatok, egyéb alkalmak. Nézzük meg akkor egy hétre lebontva az egészet!

Egy hét 168 óra, annak a tizede 16,8 óra, azaz 16 óra 48 perc.

Az egyéni csendességekre számolok napi 20 percet átlagként. Az 140 perc, azaz 2 óra 20 perc.

Az étkezések előtti ima 10,5 perc egy héten.

A mindennapokban elénk kerülő imatémák újabb 1,5 perc naponta, tehát 10,5 perc egy héten.

Istentisztelet és legyen még kis beszélgetés is utána, 2 óra.

Ha valaki még szolgál is és arra készül (takarítás, dicsőítés, technika, gyerekalkalmak és sok minden másféle szolgálat), akkor az 1,5-3 óra, legyen most 2,5 óra, adjunk neki bőven időt.

Ott van még a házi csoport is, legyen az is 2 óra.

Esetleg van még valami más alkalom, vagy épp olyan esemény, ami kéthavonta egy napot jelent (konferencia, bibliaiskola, egyéb alkalom), egy hétre lebontva legyen ez még 1,5 óra.

Ha tehát valaki mindezt gyakorolja, akkor az 2 óra 20 perc + 10,5 perc + 10,5 perc + 2 óra + 2,5 óra + 2 óra + 1,5 óra = 10 óra 41 perc. Tehát még mindig ott van 6 óra 7 perc „hiány” az életünkben.

Ha ezt a bő hat órát imádságra fordítanánk, de akár csak a felét ennek, hatalmas változások indulnának be. Egyfelől bennünk, hiszen ezt az időt Isten közelségében, Vele közösségben töltenénk el, ami drasztikusan átformálna minket. Megtanulnánk felismerni a hangját, érteni Őt, mint a juhok a pásztorukat.

Ha hetente 6 órát Isten igéjének a tanulmányozására fordítanánk, mennyi mindent megértenénk és megismernénk a Szentírásból. Látnánk az összefüggéseket, jobban értenénk a próféciákat, értenénk Isten gondolkodását, mentalitását.

Heti 6 óra szolgálattal mennyi ember felé tudnánk tenni. Eléjük élnénk Krisztust, ahogy az ÚR példát adott erre a lábmosással. Szolgálnánk másoknak, hogy ők is megismerhessék Krisztus kegyelmét, gondoskodását!

6 órányi készséggel az Evangélium megosztására át tudnánk menni a szomszédunkhoz segíteni felvágni neki a fát, rendbe tenni a kertet, vigyázni a gyerekére, miközben/miután meg tudnánk osztani velük az Evangéliumot.

487 perc dicsőítéssel töltve megtanítana felismerni azt, hogy minden Istentől van, hogy mennyire szükségünk van Rá, hogy milyen fontos az ÚR jelenléte számunkra. Megkapná Isten az Őt megérdemlő helyet az életünkben.

Hetente 4 emberrel tudnánk másfél órát eltölteni közösségben, hogy egymást építsük, erősítsük, támogassuk. Megerősödne a közösség közöttünk, építenénk egymást, támogatnánk a másikat, erőt öntenénk beléjük és ők is belénk.

Sorolhatnám még hosszan, de azt hiszem, már mindenki érti… Nem lenne rossz dolog, ha tizedet adnánk az időnkből Istennek. Ez talán segítene megértetni velünk azt is, hogy mi az előnye és értelme tizedet adni szó szerint mindenünkből Istennek…